Avagy mit tanulhatunk eleink levelezéséből ma?
Mikor manapság hivatalos levelet írunk, általában gyorsan gépelünk mondjuk egy e-mailt, beírjuk a tárgymezőbe a lényeget (pl. kérelem, tájékoztatás stb.), udvariasan elköszönünk és elküldjük.
De vajon hogyan zajlott mindez 100 évvel ezelőtt, a 20. század elején, a történelmi Magyarország területén?
Elárulom: sokkal lassabban, sokkal ünnepélyesebben és jóval nagyobb súllyal!
Amikor a levélírás még „fontos esemény” volt
A 19–20. század fordulóján a hivatalos levél nem pusztán információközlésnek számított, hanem státuszt, műveltséget és tiszteletet is közvetített.
Egy üzleti vagy közigazgatási levél kézzel íródott egy vastagabb, jó minőségű papírra. A tartalom pontos formai szabályokat követett és meghatározott udvariassági formulákkal bírt. Már a megszólítás sem volt éppen rövid, egy tisztviselőnek címzett levél például így kezdődhetett:
„Tekintetes Főszolgabíró Úr!”
Manapság ezt már egyértelműen túlzónak érezzük.
A hivatalos levél, mint társadalmi tükör
A levelezési forma a társadalmi hierarchiát is tükrözte, a megszólítás például mindig ranghoz igazodott. Nem volt mindegy, hogy valaki
- „tekintetes”
- „nagyságos”
- vagy „méltóságos”
megszólítást kapott.
A korszak kiemelkedő közéleti szereplőinek – például Széchenyi Istvánnak, Deák Ferencnek – máig fennmaradt levelezése jól mutatja, mennyire kifinomult és retorikailag átgondolt volt az akkori írásbeli kommunikáció. Bár ők jóval korábban éltek, stílusuk még igen hosszú ideig hatott a hivatalos levélírás kultúrájára.
A levél gondosan felépített volt, érvelő jellegű, a szöveg gyakran hosszú összetett mondatokból állt. A tömörség nem volt éppen elsődleges szempont, a részletesség és az udvariasság viszont igen.
Hogyan nézett ki egy hivatalos levél 1920 körül?
A 20. század elején a hivatalos levél jellemző elemei voltak a
- pontos keltezés (helységnév és dátum feltüntetésével),
- rang szerinti megszólítás,
- bevezető rész udvariassági formulája („Alulírott tisztelettel jelentem…”, „Van szerencsém értesíteni…”),
- részletes tárgyalás,
- záró formula („Maradok kiváló tisztelettel…”, „Készséges szolgája…”),
- kézzel történő aláírás.
A hivatalos ügyintézés írásbelisége különösen erős volt a városi és vármegyei közigazgatásban.
Mi változott az elmúlt 100 évben?
Az első világháború, majd a 20. század politikai rendszerváltozásai jelentősen átalakították a hivatalos kommunikáció stílusát is.
A hierarchikus, rangközpontú megszólítások fokozatosan egyszerűsödtek. A 20. század második felében az államigazgatási nyelvezet sokkal tárgyilagosabbá, sablonosabbá vált.
Ma pedig már
- az e-mail a domináns forma,
- a tárgymező már-már kulcsfontosságú,
- a tömörség tulajdonképpen versenyelőnyt jelent,
- a túlzott pátosz pedig kifejezetten kerülendő.
Mit tanulhatunk a régi hivatalos levelekből?
Bár ma már nem írunk levelet „Nagyságos Uram!” megszólítással, a hivatalos levelezés terén három dolog ma is időtálló:
1️. A forma tiszteletet közvetít
Egy gondosan megszerkesztett levél ma is komolyságot sugall.
2️. A világos struktúra megkönnyíti az ügyintézést
A régi levelek logikus felépítése ma is követendő.
3️ Az írás nyoma megmarad
A 100 évvel ezelőtti levelek ma történeti források – ám továbbra is tartja magát a mondás:
A szó elszáll, az írás megmarad!
A mai hivatalos e-mailek is lehetnek jogi dokumentumok.
A hivatalos levél több, mint puszta adminisztráció
A hivatalos levélírás nem csupán formai kérdés. Mindig is a bizalom, a tisztelet és a felelősség eszköze volt, s az is maradt.
Elődeink 100 évvel ezelőtt lassabban, ünnepélyesebben írtak – ma gyorsabban és tömörebben fogalmazunk meg egy levelet.
Ám a cél ugyanaz maradt: egyértelműen, korrekt módon, visszakövethetően kommunikálni.
Mielőtt az ENTER lenyomásával elküldjük a következő hivatalos levelünket, talán érdemes néha megállni egy pillanatra és feltenni magunknak a kérdést:
„Mit üzen a levelem stílusa rólam?”
