Itt volt az ideje, hogy átgondoljam a korábban kialakított nyilvántartási rendszeremet, mielőtt végleg eláraszt a papírmunka.
Mindenekelőtt be kell szerezzek egy érkeztetőbélyegzőt (álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rá), s ha már bélyegzőkészítésre adom a fejemet, végre elkészíttetem a cégbélyegzőmet is.
Az online térben zajló folyamatoknak és a digitális aláírás használatának köszönhetően eddig valahogy nem éreztem szükségét a bélyegzőnek.
Míg a megrendelőfelületen igazgattam a kívánt bélyegzőlenyomatok sorait és szövegeit, elméláztam a pecsétek történelmén.
Használatuk egészen az ókorig nyúlik vissza! Már Mezopotámiában és Egyiptomban is használtak úgynevezett hengerpecséteket, amiket agyagba nyomtak, tulajdonjogot, szerződést, vagy épp hitelességet igazoltak velük. Természetesen minden pecsét egyedi volt.
A pecsétek a középkorban élték aranykorukat! Ha máshonnan nem is, a kosztümös filmekből biztosan jól ismerjük a viaszpecséteket, melyekkel királyok, nemesek és szerzetesek zárták le leveleiket, irataikat. Népszerű volt a pecsétgyűrű használata is – egy gyors mozdulat a meleg viaszba, és máris ott díszelgett a címer vagy egy jelzés a dokumentumon. Ez nemcsak biztonságot adott, de tekintélyt is sugallt!
A mai modern bélyegzők valamikor a 19. században jelentek meg, amikor az iparosodással egyre több dokumentumot kellett hitelesíteni. Ekkor vált fontossá a gyorsaság és az egységesség.
A mai önfestékező bélyegzők már kényelmesek, tiszták és személyre szabhatók, de a lényeg nem változott: hitelesíteni, nyomot hagyni hivatottak.
Ha legközelebb a kezedbe veszel egyet, jusson eszedbe neked is: e mögött az egyszerű mozdulat mögött több ezer évnyi történelem áll!
