Én már nem foglalkozom a vállalkozásom adminisztratív dolgaival minden nap!
Hoztam egy tudatos döntést az időbeosztásommal kapcsolatban:
- nem „csipegetek bele” naponta az adminisztrációba,
- nem szakítom meg minden áldott nap a fókuszált munkát a háttérfeladatok elvégzésével, és
- nem terhelem magam napi szinten felesleges kontextusváltással.
Rengeteg olyan háttérfeladat van a vállalkozásomban, amit ugyan muszáj elvégeznem, de az igazság az, hogy nem ezek viszik előre igazán a „szekeret”. Könyvelés, számlák, e-mailek… Csak egy gyors levél itt, egy számla ott, ezt még bevezetem a nyilvántartásba, csak 2 perc… Ismerős?
A kezdeti időkben még belefért, hogy ezekkel napi szinten, a szakmai feladatok és megbízások mellett foglalkozzam, ám ahogy bővült az ügyfélkör és sokasodtak a megbízások, úgy vált egyre terhesebbé. Sok kis apró teendő, amik egyre több időt vettek el. S az eredmény? Szétforgácsolt figyelem, a végtelenségbe nyúló munkaórák, és a nap végén mindig úgy éreztem, mintha semmiben sem mélyültem volna el úgy igazán.
A szabadidőm pedig szépen lassan elfogyott.
Pedig valamikor nekem is kell pihennem! Nekem is van családom, magánéletem, vágyom a feltöltődésre – és ez nem luxus, hanem szükséglet, ami hosszú távon szakmailag is kifizetődik!
Ezért változtattam az idén.
Hogy mit csinálok másképp?
Az adminisztratív és könyvelési jellegű feladatokat csoportosítva, a hét egy előre kijelölt napján végzem el. Ez egy fix délután/este, ami csak erről szól.
Kivétel természetesen van:
⏰ A vállalkozás határidős vagy sürgős ügyeivel most is soron kívül foglalkozom, de minden egyéb háttérfeladatom kivárja szépen a sorát, mert számomra az ügyfelek és megbízások az elsők!
Hogy miért működik?
Mert az azonos típusú háttérfeladataim csoportosítása csökkenti a szellemi terhelést és a kevesebb váltás pontosabb munkavégzést tesz lehetővé, így sokkal többre haladok. A vállalkozásom adminisztrációja végre nem folyik bele a napjaimba, a munkaóráimba, a szabadidőmbe, így ismét tervezhetővé vált a munka és a pihenés.
Az új, abszolút hatékonynak érzett időbeosztásom újfent megadta azt a keretet a vállalkozásomnak, mely mellett visszakaptam a szabadságomat:
– több időt a valódi értékteremtésre,
– kevesebb „ezt még gyorsan megcsinálom” elfoglaltságot esténként,
– több jelenlétet a magánéletben.
Egyéni vállalkozóként is fontosnak tartom, hogy ne csak dolgozzak, hanem tudjam jól beosztani az időmet, mert hitem szerint hosszú távon nem az nyer, aki mindig elérhető, hanem az, aki fenntarthatóan működik.
S hogy mi lesz majd, ha az idő múlásával vállalkozásom ezt az új időbeosztást is „kinövi”?
Akkor jön a következő, teljesen logikus lépés: a delegálás. Mert nem minden háttérfeladat attól lesz jól elvégezve, hogy én csinálom meg, hanem attól, hogy a megfelelő ember fogja elvégezni, a megfelelő időben.
