A ’80-as évek „amcsi” filmjeiben látott „meetingekről” és prezentációkról gyerekként azt hittem, hogy az ilyen úri huncutság a munkahelyeken csak a tengerentúlon létezik.
Kisiskolásként csodálattal néztem fel tanítóimra, akik óráról órára magabiztosan, felkészülten álltak a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Még az óra végéhez közeledve is töretlen lelkesedéssel és nyugalommal magyaráztak az izgő-mozgó, oda sem figyelő, kicsengetésre váró, „hálátlan” hallgatóságnak. Azt gondoltam, soha nem lennék képes egyedül kiállni és ennyi ember előtt beszélni. Már a szóbeli feleltetések hallatán is kivert a víz, mert tudtam: bár a leckét megtanultam, de ha ki kell állni az osztály elé, a lámpaláz miatt semmi sem fog eszembe jutni.
Soha nem gondoltam volna, hogy nekem bármikor is előadást kell majd tartanom. Az első prezentációmra a főiskolai évek alatt került sor. Egy gyakorlati feladat elvégzésének lépéseit kellett bemutatnom a csoporttársaknak és a tanáromnak. Később a munkakörömből adódóan segítettem mások előadásának összeállítását, majd úgy hozta a sors, hogy mára jónéhány saját prezentáción is túl vagyok. Hogy van-e még lámpalázam? Minden egyes alkalommal!
Előadást tartani nem könnyű feladat. Egy sajátos kommunikációs helyzet ez, melyben az előadó áll a figyelem középpontjában, ám az előadásra a hallgatók reakciói is hatással lehetnek.
Az előadó részéről gyakori buktatók:
- érthetetlen, halk beszéd,
- túl gyors előadásmód,
- gyakori szünet, zavarodottságot tükröző hang,
- töltelékszavak,
- monoton beszédstílus.
A nagyközönség elé kiállni és bemutatót tartani tehát komoly felkészülést és gyakorlást igényel. Márpedig előadás tartására manapság az élet számos területén kaphatunk felkérést. Nemritkán már a középiskolában szembesül vele a diák, s szakmai, munkahelyi megkeresések is előfordulhatnak.
Milyen a jó prezentáció?
Az előadás tervezésekor első lépésként meg kell határozzuk azt, hogy kinek, milyen témáról fogunk beszélni. A téma kidolgozásánál fontos, hogy a célközönség figyelmét felkeltő és fenntartó eszközöket alkalmazzunk. Ügyeljünk az átadásra kerülő információk egymást követő, egymásból adódó, logikai vagy kronológiai sorrendjére is.
A szóbeli előadást leginkább vizuális elemekkel egészíthetjük ki és tehetjük érdekesebbé. Prezentációs eszköz lehet egy egyszerű flipchart vagy pinboard tábla. Az is előfordulhat, hogy projektort is használhatunk, sőt lézerpálcát és mikrofont nyomhatnak a kezünkbe.
A legismertebb módja a prezentáció készítésének a PowerPoint programmal készített PPT bemutató. Az igényes PPT – túl azon, hogy technikai szempontból is megfelel az alkalomra -, nemcsak felkelti a hallgatóság figyelmét, de innovatív és érdekes tartalmának köszönhetően fenn is tartja azt. Egy jó PPT tehát már félsiker!
A prezentációs eszköz használata ugyanakkor csak kiegészíti a szóbeli előadást. Ne feledjük, hogy az előadó alapos felkészülése és gyakorlása mindenképp szükséges! Ne zsúfoljunk sok szöveget a diákba! Az előadás tartása nem arról szól, hogy az előadó a PPT bemutatóból felolvasást tart.
S persze hiábavaló a modern PowerPoint dizájn akkor, ha a bemutató diák tartalma semmitmondó, a témában ide-oda csapongó, sorrendjük rosszul felépített.
A PPT bemutató készítése során lehetőleg a köznyelv használatára, a rövid mondatok alkalmazására kell törekedni. A diák legyenek átláthatóak és lényegre törőek. Adjunk egységes, alkalomhoz illő stílust a prezentációnak: válasszunk jól olvasható betűtípust, betűméretet és semleges háttérszínt a diáknak. A szöveges tartalmakat kombináljuk figyelemfelkeltő fotókkal, ábrákkal, diagramokkal. A diák közötti váltásra különböző effektusok használatára, a diákon animációk, valamint hang- és videofájlok alkalmazására is van lehetőség. Ám ne feledjük: a kevesebb néha több! Ne vigyük a látványelemeket túlzásba!
Ha Ön is előadás tartására készül és a prezentációra felkészülés mellett nincs ideje a PPT-vel bajlódni, keressen bizalommal!
