A szegényes bérházi lakásban napok óta szokatlan csend honolt.
Az idős órásmestert, aki a lakásban lakott, jól ismerték a környéken. Köztiszteletnek örvendő kisiparos volt, s bár egyedül élt, otthonában máskor nagy volt a jövésmenés, gyakran fogadott vendégeket is.
Talán csak elutazott.
Ám a szomszédok enyhe gázszagot is éreztek. A gázlámpák pedig gyakran okoznak tragédiákat…
Budapest, Csillaghegy – 1898. január közepe
Napokkal később már elviselhetetlen bűz terjengett a lakás körül. Végül a kiérkező házmester – a kíváncsi lakók gyűrűjében – felfeszítette az ajtót egy vascsákánnyal. Ami bent fogadta őket, az örökre a retinájukba égett.
Ignác bácsi a padlón feküdt, mozdulatlanul. Arcát egy sál fedte. A szobai gázlámpa elborulva sercegett a helyiségben. A kiérkező rendőrök a bejelentés alapján eleinte balesetre gyanakodtak: biztosan a gázlámpa okoztak az öreg halálát.
Ám a halottkém szerint gyilkosság történt. A férfi nyakán egy vékony metszésvonal húzódott – éles penge műve lehetett.
A boncolás is megerősítette, hogy a halál oka nem szénmonoxid-mérgezés volt, hanem az elszenvedett vérveszteség. A seb mélysége arra utalt, hogy Ignác bácsi gyilkosa nem először tarthatott kést a kezében…!
Ez nem baleset volt. Ez gyilkosság!
Titkos élet, sötét múlt
A nyomozás kezdetét vette. Elsőként átkutatták a tetthelyet, Ignác bácsi lakását.
Az egyik legfontosabb nyom a helyszínen talált ezüst cigarettatárca volt, rajta finoman vésett monogrammal: „F. E.” Talán a gyilkos hagyhatta ott, mikor tette után sietve elhagyta a lakást.
A másik tárgy, ami forró nyomra vezetett, nem más volt, mint Ignác bácsi notesze, tele különös bejegyzésekkel, nevekkel, összegekkel, határidőkkel.
„Utolsó figyelmeztetés.”
„Szép szóval már nem megy.”
„Rákattintom a zárat.”
A jóravaló Ignác bácsiról hamar kiderült, hogy órásmestersége mellett sötétebb dolgot is űzött: uzsorás volt. Sokan tartoztak neki: alulfizetett cselédek, kapós feleségek, kártyaadósságokba bonyolódott férjek, csőd szélén álló boltosok… Ignác bácsi pedig magas kamattal számolt, szűk határidőket szabott, és ha a követelésre került a sor, sokszor az erőszaktól sem riadt vissza…
A rendőrök számára immár nyilvánvalóvá vált, hogy a hidegvérű gyilkosság mögött valószínűleg bosszú, netán kétségbeesés, vagy elhallgattatási szándék állhatott.
Bűn…
Kihallgatása során a házmester azt vallotta, hogy a gyilkosság előtti egyik estén egy jólfésült, selyemkendős fiatalember látogatta meg az órásmestert. A házmester nem ismerte az illetőt, de az úr hideg udvariassága és puha kesztyűje emlékezetes maradt.
A lakásban talált cigarettatárca monogramja alapján a nyomozók rövid időn belül eljutottak Ernőhöz. A 28 éves egykor kereskedelmi tanonc élete az utóbbi években hanyatlásnak indult. A finom modorú férfi elveszítette állását, a tehetősség látszatát tartva bizony anyagi helyzete is gyorsan megrendült. Így aztán – ahogyan azt a notesz is bizonyította – uzsorakölcsönhöz folyamodott: egy jelentősebb összeggel tartozott az elhunytnak.
Kihallgatásakor Ernő azt állította, hogy a gyilkosság feltételezett estéjén barátjával, Lajossal a Városligetben voltak, a korcsolyapályán.
Lajos az újságban olvasta, hogy Ernőt gyanúsítják a gyilkossággal, így néhány nappal később maga jelentkezett a rendőrségen. Vallomása azonban zavaros volt: nem tudta pontosan megmondani, mikor találkoztak aznap, s hogy mennyi ideig voltak együtt. Még arra sem emlékezett, hogy barátja milyen ruhát viselt akkor este.
Ernő alibije tehát gyenge lábakon állt, így a rendőrkapitány házkutatást rendelt el albérletében, melynek eredménye hamar megerősítette a gyanút.
A drága holmik között találtak egy pár bőrcipőt. Az elegáns lábbelit nemrég frissen súrolták, a finom bőrből azonban nem sikerült eltüntetni a sötét elszíneződéseket. Az egyik gondos öltés alatt megbúvó apró szennyeződésről megállapították, hogy emberi vér.
Ernő kezein is volt egy vágás, a hüvelykujja alatt. Azt állította, hogy borotválkozás közben ejtette. A gyakorlott orvost azonban nem tudta átejteni: a vágás hosszú volt, mély, és elhelyezkedése alapján inkább dulakodásban szerezhette, semmint borotválkozás során.
A végső bizonyíték azonban nem más volt, mint egy levél, amit maga a gyanúsított írt…
Bűntudat…
Egy nap Gizella, Ernő húga jelent meg a rendőrségen. Arca sápadt volt, apró kezei remegtek, mikor az őt fogadó tisztnek átnyújtotta a borítékot.
A bátyja hagyta nála, arra az esetre, „ha bármi történne”. A levél ugyan nem volt hosszú, de a napnál is világosabban fogalmazott.
„Bocsáss meg! Nem volt más választásom…”
„Megalázott, zsarolt, sarokba szorított! A pénz volt neki minden…”
„Megmondtam, hogy nem tudok fizetni. Azt mondta, viszi az anyámat az utcára…”
„Elborultam! A kés ott volt az asztalon…”
A levél nemcsak beismerés volt, hanem egy kétségbeesett önvallomás is.
Nem a vérszomj, hanem a félelem, a szégyen és az elnyomottság vitte Ernőt a gyilkolásba.
Az ítélet
Az ügy óriási port kavart, a tárgyalásról a sajtó rendre beszámolt.
A vádlott ügyvédje a védelmet az elmezavarra építette, ezt hozta fel enyhítő körülményként, ám a szakértők nem találtak Ernőnél erre utaló jeleket.
Helyzetét súlyosbította tette utáni megdöbbentő viselkedése: megpróbálta eltüntetni a nyomokat, alibit is fabrikált, és mindvégig tagadott. Minden kétséget kizáróan csak a húgának átadott beismerő levele tette bűnössé.
Az ítéletet 1989. novemberében hozták meg. Ernőt halálra ítélték, és az ítéletet még abban az évben végre is hajtották.
A kép csak illusztráció. A jogeset azonban valódi.
Az 1898-as csillaghegyi gyilkosság a századvégi kriminalisztika egyik legismertebb, legdrámaibb esete maradt. Nemcsak a kegyetlensége miatt, hanem mert feltárta az emberi lélek egy sötét szegmensét: a kapzsiság, a pénzügyi kiszolgáltatottság, a kegyetlenség, a megaláztatás és a kétségbeesés mélységeit.
Egy történet a társadalmi szakadékról, a psziché töréspontjáról, a bűnről és a bűnhődésről. Egy régmúlt ügy, ami a gázlámpa fényében tükröt tartott a kor társadalmának. Egy tükör, amelybe kénytelenek voltak belenézni…
A történet akár ma is játszódhatna. A tükör még ma is létezik. Aki beletekint, ma is látja az emberiség legsötétebb oldalát.
Vajon hol húzódik az egyéni felelősség határa a társadalmi nyomás alatt?
Fazekas Ernő nem volt köztörvényes bűnöző, csak egy sarokba szorított fiatalember. De vajon mentesítheti-e a bűntett alól a kilátástalanság, a megaláztatás vagy a lelki zsarolás?
🔍 Ma is sokan élnek anyagi, lelki vagy munkahelyi nyomás alatt…
Meddig mehet el egy ember, aki hatalommal, pénzzel él, s rendelkezik mások felett?
Weiss Ignác környezetében egy megbecsült órásmester volt, de uzsorásként sokakat szorongatott. Vajon milyen felelőssége van sorsában annak, aki kihasználja mások gyengeségét?
🔍 A mai világban ezt a kérdést akár felvethetjük a bankok, a munkaadók vagy akár a közösségi média szereplői kapcsán is…
Milyen szerepet játszhat a barátság, a vérségi kötelék, a bűntudat egy bűncselekmény felderítésében?
Fazekas Ernő hónapokig próbálta fenntartani az ártatlanság látszatát, barátja pedig igyekezett fedezni neki. Ám végül saját bűntudata és húga buktatta le.
🔍 A mai bűnüldözési technikák alkalmazása mellett is sok bűnügy oldódik meg úgy, hogy a tettes végül összeomlik legbelül. Ám egyre több az olyan tett, melyben nyoma sincs a lelkiismeretnek…!
Források:
- Budapest Főváros Levéltára – Bűnügyi iratok, 1898.
- Dr. Laky Zsigmond: Véres lapok a századvég pesti bűnügyeiből, 1932.
- Pesti Napló archívuma, 1898. január–november
Ha kilátástalan anyagi vagy lelki helyzetbe kerülsz, fontos tudnod, hogy nem vagy egyedül! Számos civil szervezet, lelki segélyszolgálatok, szociális munkások és jogi tanácsadók is rendelkezésre állnak, hogy segítséget nyújtsanak, még a legnehezebb helyzetekben is!
